Tavaszra nyár, nyárra az ősz majd a tél köszön
a hajnal után a déli nap,
arany ragyogássá tör.
Majd újra jön az alkony
fordul a kerék,
a hold minden árnyalakot ezüst fényébe von
az éj csillagtengerén.
S éneklek Teremtőnknek új éneket,
mely lehozza nekem a tündöklő erőket
arany s fehér ragyogásban izzik a mennyei fény
ragyog a mennyei erő a szív fényösvényén.
Lassan csillaggá válok
s fényt szórok a földre,
szívedből kitépem a sápadt árnyakat,
s fénnyé válva visszatérünk,
az égi szeretet birodalmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése